Kastély az ország szélén

Hotel tesztek élménybeszámolók, értékelés

Címlap / Hotel tesztelés

Kastély az ország szélén

Két éve történt, hogy egy fesztivál kapcsán életemben először a Zemplénbe vetődtem. Már akkor is ámulatba ejtett az érintetlen táj szépsége, a tapintható csend, a minden levegővétellel beáramló tiszta gondolatok és az élet egyszerűségének felismerése.

Ingerszegény a környezet, olyannyira, hogy az erdő mélyén térerő sincs – így minden adott a valódi pihenéshez. Csak te és a természet – ha bármelyikkel nem vagy jóban, válassz zajosabb helyet.

A kőkapui Károlyi-vadászkastély állítólag 270 km-re van Budapesttől, Miskolctól a helyiek szerint 70, tehát semmiképp sem jön ki, én kb. 300 km-t mértem. Gyakorlatilag esélytelen elrontani az utat, mivel egy van belőle, legfeljebb kicsit körbejár az ember Göncön vagy Telkibányán. A faluban ugyanis minden út egyenrangú, nem kényeztetnek táblák, mégis egyszercsak meglesz a megoldás. Erős háromórás vezetés, a vége kicsit bocikkal és szarvasokkal terhes, nappal csodaszép, sötétben inkább összevont szemöldökkel koncentrálós. Mindenképp reggeli indulás javallt!

Megérkezvén szem nem marad szárazon: tó, lombsuhogás, bércen álló kastély, a kisvasút sínje melletti étterem, újépítésű szállodai szárny. Külön fürdőház és bowlingpálya. A kastélyban közösségi terek és néhány szoba található, valóban úgy éreztem magam, mintha birtokolnám. Sajnos az eredeti berendezésből nem maradt semmi, a kisipari bútorok elsősorban funkcionálisak, ami viszont nagyszerű: a matrac és a fürdőszoba. Azonnal jön a melegvíz a semmi közepén, mennyei a sarokkád, kemény, de egészséges és kényelmes fekvést nyújt az ágy.
Nem nehezedik trófeák üveges tekintete az alvó vendégre, viszont remekül mutatnak a koponyák, agancsok és kitömött állatok a közlekedőkben, kiterült kollégáik társaságában. Békés az éjszaka, nyugodt az ébredés. A kastélyszoba teraszáról páratlan látvány tárul elénk, ahogy a hegyvonulat tükröződik a tóban. Gyönyörű lehet télen hóval fedve, tavasszal rügyfakadáskor, a nyári bujaságban, de ősszel szerethetővé teszi még a novembert is.


Reggeli a Háromforrásban

Tíz vendég alatt igazán jó dolgunk van, mert tojásból bármit elkészítenek, amit csak kérünk. Kézenfekvő a ham and eggs, számomra kihagyhatatlan a lágytojás. Istenien friss a kenyér, többféle változatban is rendelkezésre áll, a jó kávé – mint a legtöbb helyen – feláras, de testreszabhatjuk az instant változatot az ellátás részeként. Másnap már többen voltunk, standard svédasztal felvágottal, sajttal, rántotta és virsli. Őszi- és narancslé, tea, kakaó, rendben van. Jól indul a nap.


Ki ne hagyd!

Ha a zempléni erdő, a Károlyi-kastély, a tó önmagában még nem késztet 300 km-nyi utazásra, és láttál már falusi kiskocsmában 20 literes műanyag kannából töltött, „tokaji“ bortól atomrészeg helyi lakost, akkor ne hátrálj meg újabb 40 km megtételétől. Kerekítve ugyanis ekkora távolságra van Kassa. Évszázados emlékein és az ezer méteren belül eső látnivalóin túl egy lendületben lévő, megújuló, impulzív városba érkezünk, aminek a jelene is izgalmas.
Tele nagyszerű éttermekkel, bárokkal, cukrászdákkal, galériákkal, üzletekkel. Mint ahogy nálunk is a trendek között elveszett bisztrokultúrában komoly kutatás után találunk csak egy olyan helyet, ahol van paprikáscsirke nokedlivel, úgy itt is közel 20 étterem ajánlatát kellett átnézni, mire knédlit találtunk. De meglett és jó volt, helyes hüttehangulatban, kandalló mellett a sétálóutca egyik belső udvarában, üdítővel együtt 7 euróért. Elsétálva a gótikus építészet nagyszerű alkotása, a Szt. Erzsébet püspöki székesegyház mellett, igazán nem is csodálkozunk, hogy a középkori tűzvész után XIX. században felújított dóm végleges formája Steindl Imrének köszönhető. Ekkor épült a Nemzeti Színház is, eklektikus stílusban, mely Adolf Lang munkája. Kassa megér egy napot, de egy négyórás városi sétát is. Remek élmény.


Vissza az erdőbe

Biztos vagyok benne, hogy a Károlyiak se ültek egész nap a kastélyban. Hajtották az erdei kalandokat, esetleg a kisasszonyok a gavallérokkal csónakázgattak a tavon, de előbb-utóbb be akartak menni ők is a városba, mint Ványadt bácsi Ányája Alfonso örökérvényű Csehov paródiájában.
Később visszatértek, hogy elköltsék vacsorájukat. Így tettünk mi is, a félpanziós menü reggel még szarvast ígért, mely estére harcsává változott. Kicsit sajnáltam, hogy nem rendeltem inkább vadat az étlapról. Egy ilyen helyen kár kihagyni. Klasszikus ételek váltják egymást, elég sokféle, melyet szezonális ajánlatok egészítenek ki. Az étterem 20 órakor zár, konyhája 19:30-ig fogad vendéget, ha nem akarunk versenytfutni az idővel, berendelhetjük a szobába is az ételt. A fürdőház 21 óráig van nyitva.

Kinek ajánlott?

Vadászoknak, természetjáróknak, kisgyerekes családoknak (játszótér és szabadtéri sütési lehetőség van), csendre vágyóknak, kapcsolatépítőknek, olyanoknak, akik szeretik egymás társaságát.